Bella Zsófia – Szerelem születése

Harcolok érted.

Az édes hús alatt csont héjba zárva,

sötétbe, a mag,a mandula tömör.

A kéz, a száj azt bontogatja,

ami nem anyag.

Titkod kibökni nem muszáj.

Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott könyv kinyílik -

a szél lapozgat ott -

súgva borzong, lobog papír haja,

mint kukorica szőke bajusza.

Idegennek csattognak a lapok.

Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.

Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.

S mit nem találtam, mert vakon kerestem:

titkod falán, benned, az égitestben

láthatatlan mindig világított.