Heiner Ágnes: Nélküled

Álomba ringatom magam,

Mikor magányom úgy kívánja,

Nélküled minden nap ezer év,

S nem alszom éjszakánként.
Volt mikor nem voltál,

S nem is fájt, hogy nem voltál,

De most csendesen-fájón éget,

Hogy nem érinthetlek téged.