Sándor Márton

Éj Bűbájban

Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,

Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.

"Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged."

Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,

S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,

Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,

Idomul a szellem azt felelve: csak ezt kerestem!

Oly mesés vagy a valóságban, s én álomkép a csaló tájban,

Minden fénylő mozdulatban megtalálhatsz kéjes éj-bűbájban.

Merészen minden bűn megbánthat, erényem legyűr, bocsánat.

Legyünk mi életek irgalma, s törvények tilalma sem állhat,

Úttalan utaink tüzébe, de légy mellettem mindhalálig,

Míg életünk le nem hull, az ősz szüntelen, lomha ürügyében.