2009. nov. 3.


Bánat


Szemerkélő bánatcseppek
hullanak rám
és szétfolynak arcomon.
Emelném a kezem,de letörölni őket
úgysem tudom.
Bőrömön át lelkembe ivódnak.
Átölelnek,átkarolnak hozzám kapcsolódnak.
Valami sötét, nehéz
és nedves szomorúsággá válnak mind.
Van valahol valaki, aki
értem forró könnyeket sír?

/Komáromi János/

Nincsenek megjegyzések: