csend sikoly

csend sikoly
sikolt a csendbe ölt harmónia

elveszett hang hasítja szét

bóbiskoló falevelek álmainak tavasz-ígéretét

mellém borulnak az esti árnyak

az utca lábam alá fordul

elmaradnak a kövek

a taposott utak

a szavak...azok az igaznak hazudott mondatok ...

elhittem

akartam

hinni mertem és elnyertem

a méltó szenvedést

kerge lobbanásokban fogyott el reményem

nőtt a kétségbeesés

mosolyok hurkolódtak szívemre

a bűnök ártatlanul-nyílt tekintetek mögé rejtőztek
már soha nem érthetem meg

már soha nem érhetem el

felkavar meggyötör az igazság

belém fészkelte rút kétségeit

a vélt valóság

hogy tud fájni az ismeretlen

miközben a tudott megöl......

de legalább könyörületes

/Komáromi János/