Ha te lennél a fák lombkoronája,
Én szellő lennék mely simogatja.
Ha te lennél a tó vizének tükre,
Én nap lennék mely nézi magát benne.

Ha te lennél az égen úszó felhő,
Akkor én lennék a belőle hulló eső.
Ha te lennél a sötétség az éjben,
Én csillag lennék az éj sötétjében.

Ha tehetném örökké ölelnélek téged,
Ha nem vagy itt haldoklom, ha itt vagy élek.
Mindenhol mindenben téged kereslek.
És ne feledd, hogy mennyire szeretlek.
(Anubis)