Szürke napok

Boldogságomnak vége, ennyi volt.
Újra itt egy szürke folt.
Az életembe magányt hoz,
s nagy fájdalmas bánatot.

Nincs reggelem se éjszakám.
Nincs érzelem csak félhomály.
Értelmet adni nem lehet;
Hát így érne véget az életem?

Szürke tájban úszó alak,
kit elsodort az ár s egyedül maradt.
Ez lennék én? Semmi több?
Egy korhadó fa, ami lassan kidől?

Nem, nekem más az élet,
de monotonnak tartom már régen.
Ugyanúgy kelni, menni.
Adj Istenem erőt ez ellen tenni!
Pajkos Péter