harc a szerelemmel

mindig álmodom, s álmomban harcolok veled
te sötét verem vagy, én csapdádban csak szenvedek

te vagy a világûr, én magára hagyott csillag vagyok
alakom is már csak halványan ragyog
távol a nap, fénysugár nem érinti lelkemet
te teremted körém a sötétséget
itt nem talál rám soha senki és semmi
úgy szeretnék végre hullócsillag lenni

te óceán vagy, én egy kis hajó
csak sodródom az árral, a hullámok vezetnek
a végtelent kutatom, hol egy sziget, kikötni vágyom
de soha nem érek partot, örökké tart magányom
aztán meglátom a kikötõt és vadul evezek reménytelen
sötét felhõk gyûlnek és hullámok csapnak le rám
csak játszol velem
darabokra töröd az életem, körülvesz megint a végtelen
erõm fogytán, mégis újra meg újra felkelek
hiába végtelen óceán, én tovább evezek
(ballagabi )