Kocsis Dániel

Fájdalom...

Az én sorsom a fájdalom,
Nincs szívemnek nyugalom.
Lelkemben nagy vihar dúl,
A fájdalmam lassan elvadul.

A szerelmem irántad egy méreg,
Lassan felemészt engem végleg.
Csókod íze számon megmaradt,
Hiányodtól szívem majd megszakad.

A fájdalom átjárja egész testem,
De hol a legjobban fáj az a szívem és lelkem.
Miért tetted ezt velem, miért?
A lelkem tettem ki a boldogságodért.

Életem megpróbálom nélküled élni,
Azt nem hiszem hogy fog sikerülni.
A fájdalom hatalmas mit okoztál,
De a szívem még mindig odahúz hozzád.