2010. júl. 7.


Gabriel Garcia Márquez

"Mennyi mindent el tudunk viselni egymásba kapaszkodva, és milyen magányosak, céltalanok vagyunk, ha nincs egy kéz, amelyik simogat, ha nincs egy szempár, amelyik azt sugározza -a gondok, bajok közepette is-, hogy fontos vagy nekem..."

2 megjegyzés:

Ernest írta...

"...milyen magányosak, céltalanok vagyunk, ha nincs egy kéz, amelyik simogat..."
Mennyire igaz,mennyire más az élet mikor foghatunk és magunkévá érezzük azt a simogató kezet...
Blogodat mindig csodálattal olvasom,gyönyörű versek és gondolatok tára.
Ernest

redangel írta...

Köszönöm szépen.
Igyekszem széppé tenni,bár kicsit fájdalmas gondolatok.
Továbbra is szeretettel várlak blogomon.