Válóczy Szilvia :A lélek magányossága

Nem vagyok több a világnak,
Mint egy kallódó kétségbeesés,
Csak várom a végigálmodott perceket,
Magamba mordul minden szelídség,
Ez lennék ÉN? Egy fájdalmas rapszódia?

Elárvult korunk csak egyre fogy,
Leperegtek már a jövő szemcséi is,
S én balga, ki annyi szívet óv,
Fájdalommal telve álmodom tovább,
Ápolom a lélek szent habjait