IMA A SZERELEMÉRT!!

Nem tudom
hányszor ért
ébren a pirkadat,
pedig csókolt álmot rám
Isten szeme.

Vörösben
felkelő nap a
rétet pírral beterítette,
folyóban a hordalék
kikötött a partra
hirtelen.

Így kezdődött hát
fáradt napom
de a nap arcomba
fénysugarat
hozott.

Kit szeretek nem néz
rám féltékenykedéssel,
a múltnak
szennyesei
eltűntek már régen.

Ó Istenem!Azt mondtad
életemben lesz szép
nap!
Hiába teszek jót?
Kezed mindig rám csap!

Látod?Már a ráncok
ott vannak
arcomon!
Zord életemben hol
vannak a segítő Angyalok?

Miért érzem mindig
a
vesztes Én vagyok?
Vigaszra várva
egyre csak sorvadok!

Itt van mellettem
ez az
új szerelem,
érte mindent megteszek
a múltat feledem!

Istenem!Hangodat
alig
hallom!
Tudom hogy válaszolsz
amikor álmodom!

Tudom a rozsa is
tövis nélkül
meghal!
A folyó is kidobja a
medrébe tapadt sarat!

Követek el bűnt Én is!
Vedd
le vétkeimet!
Tedd szívemre kezed
hogy gyógyírt leljen.

Lelkem csatát vív
oly
szép a szerelem,
gyönyöreibe bevallom
Én is vétkezem!

Hát mi ketten
már
boldogok nem lehetünk?
Boldogtalan legyen
magányos
életünk?

Istenem!Bevallom
ha nem oldozol fel,
bármilyen az életem
magammal
hordom.

Ne nézz így rám!
Szemedben ott a gúny!
Nem látom amit Te
látsz!
Szerelme irántam ki nem huny!

Ismerlek Istenem!
Szined elé megyek!
Áld
meg szerelmünket,
Mert nagyon szeretem!