Zsédenyi Adrienn : A skorpió hava

Hova hív, hova nő vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava.

Nem nyughatom!
Nem tudhatom,
hogy miért várlak.

De nincs víztükör,
néma hűs öböl,
hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér
és Te vagy, Te vagy
a lélegzet.
Csak veled, veled
jó ez a világ,
hát ragyogj, ragyogj
a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj,
csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy –
az Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű,
néha csak nehéz,
tűzön át, vízen át
menni, ha te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom,
hogy miért várlak.
Nincs nap se éj
se út, se tér,
hol nem látlak.


Túl a vágyott érintésen
mindegy hol vagy, úgyis érzem,
amit semmi nem takarhat,
amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég és a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép.