Sziklai Frigyes

Árnyképek

Falakon árnyat vet a láng,
lelkemben kavarog a szó,
az érzés tüze elnyel falánk,
sebeket ejt a való.

Az árnykép csak másolat,
nem maga a tűz,
játékos rajzolat,
a szerelemből csúfot űz.

Mert a láng éget, s ha ez fáj,
érzem szívedet,
elhamvaszt a vágy,
hajszol az őrület.

Pattog a tűz,
füstölve fojtogat,
szerelmet űz,
ha nem szítom lángodat.

Felkoncol a szó,
mit nem mondok el Neked,
az érzés biztató,
ha a sebeken osztozom veled.

Sajnálom ha fáj,
de nem elég a másolat.
égni muszáj,
hogy elűzzük az árnyakat.