Ahogy az őszi szél

Ahogy az őszi szél játszik
hulló falevéllel,
szerelmed úgy játszik velem
őrült szenvedéllyel.
Mikor kedve támad,
hirtelen fölkapja,
eljátszogat véle,
- majd porba hullajtja.

Aztán kezdődik újra
minden elejétől
nem ment meg már semmi
szerelmed bűvétől.
Elvarázsol ismét,
magával ragadva
mennybe száll vélem,
- majd leejt a porba.