2011. jan. 4.


Sziklai Frigyes

Ha lennék

Ha lennék csillag,
ragyognék Neked,
hogy ezüst lángra gyújtsam
nevető szemed.

Ha lennék a Hold,
mosoly fekete éjen,
fehér fényem arcodon,
lenne szenvedélyem.

Ha lennék a Nap...
De az nem lehetek!
Nem bitorolhatom,
ragyogó lényedet.

Ha lennék a Föld,
otthont adnék Neked,
biztonságot, nyugalmat,
hogy könnyű legyen szíved.

Ha lennék felhő,
fehér sziget a kékben,
arcodat formáznám
a szikrázó égen.

Ha lennék víz,
érinteném szádat,
gyöngyöző pezsgéssel,
oltanám el vágyad.

Ha lennék folyó,
körülölelnélek,
gyenge hullámzással
ringatnálak Téged.

Ha lennék vihar,
elsodornálak,
vad szenvedéllyel,
tépném ruhádat.

Ha lennék Te,
egyé válnék Veled,
néhány pillanatra
enyém lenne szemed.

Ha lennék magány,
vágynám társaságod,
elhoznám Neked
az egész világot.

Ha lennék csend,
nyugalom-sziget,
vigasztaló némasággal
simogatnám szíved.

Ha lennék mosoly,
feszes ív a szádon,
ott ülnék egész nap,
mert vidámságod álom.

Ha lennék a szó,
kimondva: szeretlek!
Ámor nyilát szegezném
dobbanó szívednek.

Nincsenek megjegyzések: