Sziklai Frigyes

Lehet

Lehet, itt is jártam már,
volt már e föld a hazám,
találkoztunk, kőrbe jártunk,
bajban egymásért kiálltunk.

Lehet, szerelembe estünk,
sokszor találkozott testünk,
szívünk egymásért dobbant,
a tűz egyszerre lobbant.

Lehet, hogy barát voltam,
szíveddel nem számoltam,
nem suttogtam szép szavakat,
nem csókoltam lágy ajkadat.

Lehet, voltam ellenség is,
kardom hegye szántott végig,
sebet ejtett rajtam kezed,
pokolra kívántam lelkedet.

Lehet, szívem vágyott Rád,
csókoltam már a szád.
Feltüzelt az illatod,
a szerelem utat mutatott.

Lehet, régen múlt a láz,
nem is volt tán varázs,
itt és most e földi létben,
végre tán célba értem.

Lehet, ez is álom csak,
szívem engem kárhoztat,
nem találunk egymásra,
a Sors vizet zúdít a lángra.
De Veled együtt élhetek,
feledhetünk vétkeket,
vágyamat az égbe nyújtva,
ölelhetlek karomba.