Este van

A semmibe veszve rohan az idő,
lábán nesztelen tornacipő.
Hiába kérem, hogy fusson tova
azt feleli, hogy nincsen hova.
A csönd és idő most vendégeim,
vélük kell megosszam az álmaim.
Téged a képzelet itt ringat ágyamon,
arcodra csókom rá mégsem nyomhatom.
A csönd és idő, míg tovább nem lépnek,
megmaradsz vágynak, elképzelt képnek.
(T. Fiser Ildikó)