Helen Bereg

Vihar

Hallgatom szél jajongását,
Süvítve tépi az eget.
Fák nyikorgó kusza ága
Marionett bábként integet.
Szívem integetett nemrég
Így sírva vissza a megélt,
Meleg szerelmes perceket.
Hallgatom s fülembe cseng
Visszhangot feleselve a szó,
Zenéje andalítón eseng:
Gyere! Karomban pihenni jó!
Indulnék e bűvölő hang vezet,
Nyújtom kezem elérjelek,
De csak a semmit simítja ujjam.
Nem volt más csupán képzelet.
Hallgatom szél jajongását,
Süvítve tépi az eget.
Záporral keveredik könnyem
Sókristályát isszák a kövek.