Vártam...

Vártam, öleltem,
szerettem minden
sejted,
de szívednek sötét
árnya elnyelte
a holnapok
reményét,
s homályos
semmibe taszította
a bennem lobogó
fény tüzét...
Elillant a gyönyörű
kéj, elenyészett
világunk tisztasága,
porba hullt
az alázat önzetlen
szerelem pírja
míg a könnyek
sóhaján remegve
hazavártam
szeretni azt,
kiből az élet
cseppjei
belém simultak.