2011. júl. 2.


Egy perc volt csak


Szép volt minden pillanat, mely visszavár,
lelkem gyönyörű érzést keres, s nem talál
csak tiszta tüzet az emlékek kútjában,
csak porlepte vágyat, mely kínjában
felemészti könnyektől fuldokló szívemet,
s a ború otthonában síró lelkemet.

Eső esik a csendben, reám hull.
Elmossa szenvedésem, a sárba hull.
Könnyeim arcod márvány tengerén csorognak,
álmaim szíved dobozában zokognak.

Megaláz a pillanat, ha visszatér:
kegyetlen lelked lelkemhez ér!
Arcul csap a szó, de nem felel,
ma-holnap talán elfeledem.

Feledném, ha jönnél, s ölelnél!
Ha oly tisztán, mint régen, szeretnél.
Ha gyöngéd mosoly ragyogna arcodon,
ha a szó ott suttogna ajkadon.

De talán nem voltam több Neked,
csak egy szív, mely szeretett.
Csak papír az óceán kéklő tengerén,
csak hamu a szürke láng szép vizén.
Nem volt több minden, csak egy pillanat,
de lelkemben a világ örökre itt marad.

Nincsenek megjegyzések: