Hosszú az a nap,
Amely a csókod nélkül múlik el,
Hosszú az az út,
Amit a küszöbömig megteszel.

Hosszú a perc, míg átölelsz,
Míg mindent elmesélsz,
Míg gondjaidból hozzám visszatérsz.

Rohan az idő,
Aztán a búcsú újra oly nehéz,
Aki így szeret,
Annak a másikból minden kevés.

Ha tudnád, hogy mennyire várlak,
Tán még jobban sietnél hozzám,
Boldog az a perc,
Ha magadhoz ölelsz, drágám.
(Neoton)