Lander Meryenn

Ha most ott lehetnék...

Ha most ott lehetnék melletted,
gyertyalángból fonnék köréd meleget,
bús homlokodra simítanám kezem,
ahogy holdas árny az ágakon terem.
Ha most ott lehetnék melletted,
sóhajomra hajthatnád le fejed,
mint az est, ha a csöndre szivárog
puha fészkébe temetve a világot.
Ha most ott lehetnék melletted
összefércelném ereimmel szíved,
beléd fogózva, téged magammal,
bezárnálak örökké a szavakkal.