Paul Verlaine - Érzelmes dialóg

Magányos, ódon parkban a havon

Két árny sétál az éjben, ballagón.

Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,

Alig hallatszik, hogy mit is beszél?

Magányos, ódon parkban a havon

Két árnyék révedez rég múltakon.

- Eszedbe jut-e még a mámorunk?

- Hogy gondolod, oly messze már a mult!

- Nevemre néha nem dobban szived?

Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed?

- Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,

A boldog csók! - Volt benne valami!

- Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!

- Elszállt a hit, a komor égbe tünt!

Ballagnak ők balgán a bús uton

S csak a vak éj tűnődik szavukon.

(Juhász Gyula fordítása)