Komáromi János :Már nem akarom

már nem akarom

színesre festeni

a feketét

már nem akarom

nappallá tenni

az estét

már nem akarom

azt sem, amiért

valamikor mindent

oda adtam volna

már nem akarom

álmodni mintha

szád még mindig

szerelemmel csókolna

már nem akarom

cseppenként összegyűjteni

a földre hullott bánatot

már nem akarom

mindenáron megtalálni

mindazt ami elhagyott