Nagy István Attila: Minden ablak

Egyedül úszom az éjszakában-

alattam, fölöttem a csillagok-,

téged kereslek a világegyetem

eltakart zugaiban.

De magába zárt

a féltékeny kozmosz,

szemedet csillagnak akarja,

hajad új tejútként ragyog,

fogsorod csillagképpé változott.

Hajnalban kitárok

minden ablakot:

fényeddel megtelik

a szívem.