Bánat

Álmaimra vágyom szüntelen,

De nem látok már színes képeket,

Nem hallok ékes muzsikát,

Szerelemre éhes drága tubicát.

Magam maradtam, egyedül a világban,

Szavak tömkelege tódul most a számba,

De mégse jut ki rajta, mi akar,

Szám akárhogy próbálom, csukva van!

Csendben ülök, magamba merengve,

Gondolkozván a múlt eseten,

Hogy mennyi minden elmúlt már,

Mi szép, de hamis volt talán.

Hamis ének, hamis képek...

Hamis világ s szép emlékek,

Szerelem, mi örök sose volt,

Álom, melyet nem lelek sehol.

Vass János