Szabó Kila Margit:

Régi emlék lett

Ködös hideg, őszi táj lett a szívem.

Vágyam utána elmúlott, nem érzem.

A lelkemben tátongó űr van csupán.

Régi szerelem, régi álom lett már.

Régi érzést ringat az édes szellő.

Nem,nem szabad fájnia,nem, Ő nem jő.

Mindent elégettem én, ami fájhat.

Szétszaggattam én, minden cérnaszálat.

Nem perzsel már többé a vágyakozás.

Kihalt lelkemből a múlt, várakozás.

Arcod mosolyát nem tudom feledni.

Halvány emlékét őrzik szép perceim.

Hold világít hidegen a lelkemben.

Elfelejtett percek jutnak eszemben.

A múltból visszajön álmaim fája.

Álom felleget kerget köddé válva.

Minden édes perce múló pillanat.

A szertefoszlott szerelmünk elsuhant.

Még vannak könnycseppek, fájó éjszakák,

Lelkem békére talált, s vár megnyugvást.