Kun Magdolna

Fekete madár

Fekete madár lettem, fekete álmokkal,

fekete szívvel, könnyázott tollakkal,

amelyek sárosan tapadnak egymásra,

hogy átmosott sebeit senki ne lássa.

Most messzire szállok, túl a hegyeken,

hogy feledve legyen, e csonkolt érzelem,

s hogy túléljem mindazt, amit nem lehet

ami tágítja és feszíti szabdalt szívemet.

A távolság nő, egyre-egyre nő,

visszaút nincs, csak a temető,

mert oly terjedelmes a fájdalom helye,

hogy nem bírja el az ember szelleme.