Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart

Néhány ostoba szó szörnyű bajt

Valami elszorul legbelül

És úgy szorít, hogy az ember nem menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell

Amit a másik örömmel elvisel

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat

S a vallomáshoz nincsenek szavak

Valahogy mindig rosszkor érkezünk

És néha magunk elől is megszökünk

Nehéz úgy szeretni, ahogy az jó

Ahogy az örömmel elfogadható

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán

Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám