Erdélyi Gábor :Szem-mosoly

Hiányoztam?

Nem voltam itt?

Talán épp az utcán

átfagyottan léptem át

egy eső után maradt

tócsányi, didergő vizet.

Akkor gondoltál rám?

Mikor egyedül a sötétben

keresett agyamban a remény

és nem talált hitet?

Esetleg ott voltál

mikor egy felhőn ásított

a nap?

Kezében zsoltár volt a fény

egy felém elküldött sugárban.

Elhiszem ha mondod.

Mosoly inog szemem sarkában

mert mertem látni a Tavaszt!

Ma…

Egy őszi délutánon.

Kedvetlen nyűg arat mindenütt

nyirkosság tanyáz a fákon

az utcán holt levélkupac

alatta már az enyészeté lett

a sok nyári álom…

S Neked hiányzom…

Higgyek még

egy félig kacér mosolynak?

Mert ha kell: Kivárom sorom!

De csak akkor, ha hiányzom…