Egy élet margójára

Azért, mert mosolygok, nem vagyok még boldog,

Vannak az életben nagyon furcsa dolgok.

Kacagok akkor is, ha szívemet tépik,

Furcsa ember baját soha meg nem értik.

Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott,

Mindenki megdobott, aki megdobhatott.

Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam,

Szívszeretetemért szívet sosem kaptam.

Én csak ember vagyok, az is maradok,

Bármilyen furcsa is, álmokért szaladok.

Mert nem lehet álom egy igazi élet,

És ha most tévedek, bocsánatot kérek