Rostand Cyrano

 Féltő, szenvedélyes
 Vad indulat, amit a szívem érez,
 Gyötrő, komor... valódi szerelem!
 De nem kér semmit önző módra!
Nem! Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
 Akármely percben átadnám neked,
 S jó tettemet nem rónám soha föl,
 Hogy meg se tudd...
Csak néha, messzirő,
 Gyönyörködném sugárzó életedben,
 S örömmel súgnám:
 Ezt én cselekedtem!
 Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
 Sarjad ki bennem s jobbá válok én!
 Kezded-e látni?
Ó, érted-e már,
 Hogy e homályban, mint meleg sugár
 Röpül feléd a lelkem?

Tagore

 Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger,
 a sok madár, a hal és minden ember:
 Neked adom szívemet, senki másnak,
 életemet még mellé ráadásnak!

Szemlér Ferenc

 Viselj rám egy kicsit gondot!
Ne ügyeld azt, amit mondok,
de ha elszakad az ingem,
 foltozgasd meg, szeress engem!
 Hogyha volnék nyughatatlan,
takarjon be puha paplan,
vesd meg ágyam, s észrevétlen simogass meg a sötétben.
Jutalmad tán semmi lészen,
csak én leszek, de egészen,
 fejtől lábig, szívtől szájig,
minden birtokoddá válik.

André Chénier:
 Alszom, s szívem virraszt

 Alszom, s szívem virraszt,
 mindig tehozzád vágyom
 S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden.
Kezemmel reszketeg érintem bőrödet,
 feszes lesz és remeg.
 S egy indulat riaszt, az álomképi béke széthull,
 és zaklatott, rossz ébredés a vége:
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
 szép szádat csókolom, s párnát csókoltam én:
és álomban karom ölelni vágyva tested
 a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
 /Ford.: Radnóti Miklós/

Ambrus Magdolna
 Voltam...

 voltam árnyékod
 követtelek
 voltam tündöklő csillagod
szerettelek
 leszek vörösen lenyugvó Napocska
...ha Te ébresztgetsz
 szerelmes szerenádot
 dalolva