2013. szept. 15.



Nem bán már az ember semmit, semmit, 
csak szeressék!
 Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
 hogy ne szeressék! 
Úgy menekül, kapaszkodik! 
Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! 
Fél egyedül. Csak karolják!
 - s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. 
Megszelídül a magánytól,
 s csak annyi kell végül már, 
hogy meg ne vessék. 
Egyedül az éjszakákat?!
 - Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
 Egyedül megérni itten betegséget,
 csapásokat, ezüstös karácsonyestét?
 Egyedül felérni ésszel a múlást, 
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
 Jaj, nem! 
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
 - azt se, hogy szeressék.
 Ó végül már azért sír csak,
 hogy valakit szeressen még, szeressen még.
 Legyen aki megengedje:
 - rágondolva tölthessen el egy-egy estét

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép. ..és igaz.

hifimiki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.