Sziklai Frigyes
Soha

Nem, soha többé. - Mondtad. - Nem látok rá esélyt.
Szíved kemény volt, s én féltem a veszélyt.
Akkor, még én sem láttam kiutat, enyhülést,
Nem hitte szívem, hogy bírja az ütést.

Azt mondtad. - Bűnöd nem nagyobb,
Mint szerelmünk lángját kialudni hagyod.
Bensőmbe néztem, s hittem szavad,
Láttam a távolságot, láttam a falat.

De szívem újraéledt, s én nem vagyok kevély,
Nem várom azt, rögvest pároddá tegyél.
Azt remélem csak teljes életemmel,
Hogy szíved újra dobban, telve szerelemmel.

Türelmes vagyok, már megjártam a poklot,
Szívemet marcangolta, mint ordas a koncot.
Kicsinység. - Mondom, s csak abban bízhatom,
Szerelmes szívedet újra láthatom.

Kérlek hát kedvesem ne legyél végletes,
Ne mondd nekem, döntésed végleges.
Bízd csak rá magad szíved hű szavára,
S majd én súgok neki, tán hallgat egy barátra.