Komáromi János
bejössz majd

bejössz majd,
mint szél jön
a nyitva hagyott ablakon

amikor az est már átoson
az aludni készülő
álmos városon

lágy érintésed
cirógatja arcomat
de alakod riadva elrohan

az érkező, édes-fogú éjszaka
fülledt, buján-vad,
nyirkos árnyai elől

átölel és megöl
a magára hagyott
naponta megalázott vágy

nem suhog már a szárny
ürességemben
angyal sem jár