2010. dec. 25.


TAYGETA
Csak Szeress!

Csillagport hint a vágy
a meztelen holdfényben,
hol nesztelen fürdik lelkem
ölelésed mélységes,
marasztaló medrében.
Az álmok ösvényén
ábrándok kergetőznek,
édes pillanata
milliónyi boldog percnek.

A végtelen oltárán,
mint lágy remegés,
könnyű lebegés,
megannyi dallam,
ringass el,
kezem simítja arcod,
kövesd lépteim nyomát,
engedd, hadd érintsem
lelked tiszta bársonyát.

Mindenem tiéd,
segítő kezem ajtaja kitárva,
ülj mellém szeretet,
csendedben érzem
a boldogság langyos leheletét,
szerelmes sóhajok hintik
be a tündöklő éjszaka
csillagtengerét.

S, ha az ébredő hajnal
szeme ránk kacsint
az éj fátylát ledobva,
mártózz szavaimba,
hűs forrásként ontom rád,
e szépséges érzés
kristálytiszta cseppjeit.

El ne engedj, el ne tévedj,
csak szeress,
ne mondj le rólam,
szívem mélye féltett otthonom,
szomjas szerelmedre válaszul
neked adom.
Részem vagy már,
bennem élsz örökre,
hisz általad vagyok
s z e r e t v e.

Nincsenek megjegyzések: