Válóczy Szilvia

Félek…

Hogy azok a csókok ködbe vesznek,
Hogy nem elég a szívem szerelmednek,
Hogy, ha eljön a még álmos hajnal,
Buta könnyek közt többé nem marasztal.

Félek, hogy hitt, egyszerű lelkedben,
Balga kételyek nyílnak önfeledten,
Szavad, mi velem öleli a napot,
Egyszer elsötétül, s némán hagy ott.

Félek, hogy lépve fogad majd egy másik,
Ki csak ölel, magában sosem fázik.
Hogy vágyakra bontja szelíd óráid,
Keresve kutat, mert te vagy a sokadik.

Félek, hogy egyszer elveszítelek,
S többé nem hordanak mosolyban az egek.
Hogy gyengéd karod, keménnyé változik,
Hogy lelkem Nélküled, elkárhozik…

Félek…