Válóczy Szilvia

Maradj velem

Mint sebzett vad, menekülnék
Messzire, hol az értelem nem űz,
Rejteném magam a tó csendjébe,
Hol fáradtan huny ki a tűz.

Hitt holnapok közt ás el a sír
Felejtve, bánathalmokban gyötör,
Lelkemben a vakság, csak szelídség,
Sötét moraja szívemre tör.

Óvott menedék tépi lázamat,
Forrón öleli elhagyott álmom,
Darabokra tört eszmémben a hit
Elesett, de most, muszáj felállnom.

Nem gyalázhat újra a gőg,
Lelkem meggyötörni nem engedem!
Bár legyen kedvesség, vagy szerelem,
Te akkor is maradj velem!