2011. jún. 28.


Éber álom


Félelmet sodor most az éj,
fekete fény, úszol felém...
Sötét utakon jár a szél,
álomban bujdokolsz vak remény.
Vágyadban szívem éberen dobog,
mélyemben szerelem lángja lobog.
Csendes az éj, lelkem gondtalan,
árnyad meglebben, látom nyugtalan.

Minden éjen jöttél, s öleltél,
most érzem félsz, bár ölelnél,
mégis édes fátylad elreppen,
gondolatom hozzád száll, s elretten.
Egy kismadár lelkemben riadtan száll,
ha ölelnél, sem lenne boldog talán...

Pille szárnyon közeleg a hajnal,
de feketék a falak, éjszaka van.
A pirkadat madara más úton jár,
pedig lelkem csak őrá vár!
Szívem a fényre vágyik egyre csak,
hol a remény két keze elringat,
s tán visszatérsz te is, rám találsz,
ha rémiszt a szél, is megtalálsz.
Békét lel szívemben minden félelem,
s lelkemet neked átengedem...

Nincsenek megjegyzések: