Komáromi János

ágyamra ledőlt

tiszta-fényű holdsugár
ágyamra ledőlt egyik este
elveszett álmait
hűvös párnámon kereste

mit talált ott, nem tudom
mintha elmosolyodott volna
égi ragyogása
mintha derűsebb lett volna

soká nem maradhatott
vitték csillagos szövedékek
jég-fényébe bújtak
forró éji-szenvedélyek

most is vissza-visszatér
megbújik kicsit az ágyamon
felgyűri takaróm
hozzám simul és én hagyom