Titkos szeretők

Csodálatos kékség, amelyben elveszek,
beletekintek aztán erőtlen, gyenge leszek.
Ártatlan kislánnyá változom hirtelen,
s messzire hajózom a csábító kék tengeren.

Szikrázik a levegő, ha ajkad ajkamhoz ér,
ez a csoda számomra akármit megér!
Mindent megtennék, hogy veled lehessek,
legalább néha karjaidban fekhessek.

Ha rám nézel megőrülök, s nem bírok magammal,
csak ölelnélek, s csókolnálak forró ajkaimmal.
Bűnös a vágyunk, de nem érdekel semmi,
kettesben vagyunk és nem választ szét senki.

Végre itt vagy mellettem csak erre vágyom,
perzselő csókod parázslik a számon.
Bűnös a csók és bűnös az élvezet,
fáj minden szó, mit kimondani nem lehet!

Csak ölelj és tarts szorosan ne engedj el!
Nem bírnám ki, nem, nem veszíthetlek el!
Tudom, hogy vétkezem, de kellesz nekem,
nem enged a szívem, s visszahúz a kezem.

Egyszer már itt hagytál, s én tűrtem csendben,
pedig folytak a könnyeim, és ordított a szívem.
Nem szólhattam semmit, tiltott vagy nekem,
könnyes szemeimmel némán kellett néznem.

Szeretők, bujdosók, üldözöttek leszünk,
csupa titok és rettegés lesz az életünk.
De most nem lehet, nem mehetsz el megint,
többé nem bírom ki ezt az égető kínt.

Csak szeress, ha kellek neked, s néha légy velem,
s megígérem, hogy az életedet varázslatossá teszem!
SZERETLEK, s ezen nem változtat semmi sem,
s nem érdekel, ha ezentúl bűnös lesz az életem.