Beri Róbert - Egyedül hagytál

Egyedül hagytál ölelő karommal.

Érted sóvárognak kínzón ajkaim.

Bennem rekedt a hang, mely téged szólítna.

Álomfoszlányokká válnak vágyaim.

Megértem a sorsod sorsombeli vesztét,

hogy kapott időnk elfogyott, ez végzetünk.

Lecsurgó könnyel nem válthatsz szerencsét,

s a jelenben a bajt kapod kíséretül.

Vigaszom, a fák halkan susognak.

Éji csendben mennyei szonáta ez.

S ha reményre vágyom a kelő pirkadattal,

rád gondolok, s közben már mást ölelsz.

Nem érzem szereteted meleg sugarát.

Reszketeg fekszem, fojtogat magányom.

Szerető kedvesem, hát örökre elhagytál?

Lehunyom két szemem; szívemben maradtál!

(forrás: poet.hu)