A.A.Fet: Ó, meddig

Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,

idézni szép szemed, mely rám csak néha tévedt,

s ujjamtól zizzenő hajad hűs erdejét,

emléked híva, majd rebbentve szerteszét.

Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben

elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;

ígérő titkokat kutatva ostobán,

kapkodni lázasan egy tűnt igéd után;

mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,

enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;

s leintve részegen a hűvös ész szavát,

neveddel verni fel a néma éjszakát!

(Rab Zsuzsa)