Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.
Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.
Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet; igyál -
szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.
Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése