Czirok Lili: Szerelem...

Egy pillantás, melyet sosem felejtek.

Rám nézett azokkal a szép szemekkel,

És máris elrabolta szívemet.

Iránta táplálok most csak érzéseket.

Nekem elmondhatatlanul nagy érték ez,

Melyet tőlem senki sem vehet el.

Ha valaki mégis elrabolná ezeket,

Akkor a halál karmai közé kell térnem,

Mert életemnek értelme nem lesz...

Mert nem lesz miért... kiért élnem.

Nem lesz semmim... elveszek.

Fojtogató sötétség lesz csak nekem.

Érzésekben szegény világba térek.

Onnan én már vissza nem térhetek,

Mert nem lesz senki, akiért élhetek.

Vallomás

Ez a szó áttör minden gáton,

Keresztül robban a világon,

Évezredes sziklákat renget,

Öl-fogyaszt-éltet és melenget.

Ez a szó áldás-átok s hatalom.

Szeretlek tudd meg, értsd meg, akarom!

Ráírom egy rózsa levélre,

Egy ártatlan gyermek szemére.

Ráégetem a mindenségre:

Szeretlek!

Fergeteg zúghat vihar ülhet,

Észak és Dél egymásra dőlhet.

De vízzé nem válik vér,

S amíg a földön lesz egy ember

Szívében izzó szerelemmel,

E vallomás mindörökké él.

Szeretlek!!!

(Romantikus írta)

A szívem hoztam el.

Csinálj vele amit akarsz.

Én nem tudok mást tenni

És nem fáj nekem semmi,

semmi, semmi,

Csak a karom, mert nem öleltelek.

József Attila

Nagy bajban nincs jobb társ az erős szívnél; ha gyöngeség fogná el, pótolják a közelébe eső szervek. Kisebb a vesződség, ha segíteni tudunk magunkon. Ne adjuk be derekunkat a sorsnak, mert ettől egészen elviselhetetlen lesz. Némelyek keveset tesznek bajaik ellen, és megkétszerezik azokat, mert nem képesek elviselni. Aki már ismeri magát, meggondolással pótolja gyöngeségét: az okos mindent legyőz, még a csillagokat is.

Gracián Baltasar

Ne hazudj, ne lopj, ne csalj, ne igyál.

Ám ha iszol, idd a kedvesed igaz szavait.

Ám ha lopsz, lopj csókot, édeset.

Ha hazudsz, hazudj kegyeset.

Ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára, és nem fogsz csalódni.

Mindenkinek megvan a maga időgépe.

Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.

Paulo Coelho

Ha meg kéne határoznod a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltókeppen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, az "élet" lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!

Leo Buscaglia

Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped,

csak eped,s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek?

Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér?

Örökre pedig lehetetlen...

Mihail Lermontov

"Csalódni, csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."

Elmélkedés a kapcsolatokról

Ülök csendben, gondolkodom,

Az élet összekuszálódott szálait kibogozni próbálkozom.

Olykor megijedek, ha egy rossz emlék előáll,

S szívembe nyílvesszőként száll.

Bárcsak elfeledhetném, mit okozott eddig,

Óh, Istenem, ha tovább jutnék még, valameddig.

Igyekszem hibáim helyrehozni,

S újabbakat nem elkövetni.

Próbálom az embereket megérteni, nyitott lenni,

A tévedéseket kikerülni.

Lehet, talán az a hibám,

Mindenkihez nem lehetünk jók ám.

Hiába tesszük, ha becsapnak és visszaélnek vele,

Jókedvünket és segítőkészségünket teszik így tönkre.

Mikor jön el az a világ,

Ahol az ember megérti a másik szavát?

Nem kötekedik, nem bántja társát,

Szeretetet és ölelést ad, nem ostorcsapást.

A barát legyen igazi, és ne érdekből cselekvő,

Ha látja más baját, segít rajta ő.

Bernát János: Két kicsiny virág

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,

fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.

Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,

s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.

Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,

de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.

Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,

de a két kicsiny virág túlélést remél.

Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,

de virág a virágnak kezét nem engedi.

A tengerkék folyók fájón kiszáradnak,

de a két apróságnak semmit sem árthatnak.

Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,

átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.

A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek

de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.

Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,

de a virágok kis szíve egymásért megszakad.

Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,

De virág a párját, ily vakon is megleli.

S ha köröttük végül romba dől a világ,

Akkor is megmarad együtt a két virág.

Gyóni Géza

Örökre

Ne mondd ki ezt a szót: örökre.

Ne búsítsd senki szívét,

Mondd te csak azt, hogy – most szeretlek,

Mert a jövő perc nem tiéd.

Örökre…bús, tréfás, hazug szó.

Isten ajkára illik az.

Egy percre, míg egy csók elcsattan

Leányajkon csak ez igaz.

S ne is kívánd e szót: örökre.

Vesd meg, ki mondani meri.

A végtelenséget csúfolja,

Mert nincsenek csak percei.

Szeresd te azt, ki büszke ajkkal

Csak azt ígéri, mit megád.

Örökre…csak a vértelenség

Kendőzi ezzel önmagát.

Ameddig ajkad csókol, éget,

Ameddig szítja lángomat

A férfi ajkon ez igaz csak

És hazudik, ki mást fogad.

Vesd meg, ki így susog: örökre.

Szeresd ki csókol s nem ígér.

Örökre szánt fanyar kötésnél

Egy csókterhes perc többet ér.

Gyóni Géza

Te nem lehetsz…

Te nem lehetsz soha az enyém.

Te nem lehetsz sohase másé.

Te nem lehetsz a magadé sem.

Enyém vagy mégis mindörökre.

Titkos nézések, halk beszédek,

Ha más hallja is, nékem szólnak.

Nekem beszél a kacagásod

S a könnyeid nekem beszélnek.

Titkod tenéked nincs előttem.

Nekem meggyónod minden vétked,

S amit magad előtt is rejtesz,

Titkok titkát nekem bevallod.

Én állok közted és közötte,

Aki eljő, hogy leszakítson.

Mindegy, ki lesz, mert nem lesz senki,

Engem ölelsz, ha megölelnek.

Te nem lehetsz soha az enyém.

Te nem lehetsz sohase másé.

Te nem lehetsz a magadé sem –

Enyém vagy mégis mindörökre.

Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra

Ha a bánat már nagyobbra nôtt, mint a szerelem

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyôzni,

hogy végleg leteszel róla

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom elôtted az utat, amelyet hiába kutatsz

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda

Mert én vagyok az ôrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess

A végsô pillanatban fogom meg a kezed

És az egész világot odaajándékozom neked

Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom elôtted az utat, amelyet már régóta kutatsz

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

(ismeretlen szerző)

Ne kérdezz semmit
csak ölelj
s ha én kérdezek
ne felelj
csak ölelj
mert most erre van szükségünk
a hangtalan melegre
a néma üzenetre
hogy legyünk szeretve
egymás által
nagyon
túl minden határon
az életig
a halálig
a szenvedésig
a boldogságig
hogy elfeledjük
a jelent
hogy, kit te szeretsz
s kit én is,
messze ment

Életünk elhagyott
de egymásnak megmaradtunk
hogy feledjünk
s szeressünk
nagyon

hát ne kérdezz semmitcsak ölelj

Baranyi Ferenc - Staccato

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:

csak lopott holmi lesz, mi rég miénk

vezekelünk a rég megérdemelt nász

visszaeső kis bűnözőiként

akié vagy, elvesz naponta tőlem

s ha néha visszakaplak egy napig:

megint sután, csak félig-ismerősen

puhatolom felejtett titkaid.

Heteken át, míg várom folytatását

egy-két lopott órának,

meglopok minden varázst, mit új találkozás ád

mert úgy kezdjük mi egyre újra,

hogy már messze vagy, mikor megérkezel.

Karomba kaplak s mégsem érlek el.

Kormányos Sándor : Vártalak

Tekintetekbe szőtt varázs,

csodás, igéző pillanat,

nézni egymást, hosszan tűnődve:

eddig miért nem láttalak?

Dobbanó szívek ritmusán

reszkető vágy, ha átszalad,

rájönni édes kábulatban:

Én mindig téged vártalak!

Juhász Magda : Ha jönnél felém

Ha jönnél felém, mint enyhe szellő

és simogatnád az arcomat,

megérteném te félve jövő,

a benned dúló harcokat.

S ha jönnél felém mogorva széllel,

és cibálnád bőszen hajamat,

rád nevetnék én mit sem sejtőn,

feléd nyújtva az ajkamat.

És jöhetnél felém vad viharral,

mint őrjöngő, jeges fergeteg,

két kezed szelíden lefognám,

eléd borulva, reszketeg.

Mert nincs oly álca, mi elválaszthat

egymástól,szerető szíveket,

mit belül hordunk,az számít csak,

nem rejtheti el fergeteg.

Gámentzy Eduárd : Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!

Én rád hajolnék, mint a nád

a tó vizére, csendesen.

Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,

Csak küldjél bármilyen jelet!

Elég egy apró mozdulat,

s én találok hozzád utat!-

Mert megszerezlek bárhogyan!

A porba rajzolom magam.

Amerre jársz, amerre lépsz-

Ha nem akarsz is hozzám érsz.

Zsigai Klára : Szoríts magadhoz!

Nézz rám!

Szemem könnyes,

Sírva ölellek meg,

Hozzád bújok,

Csókot adok,

Hiszem megérted,

Te is így érzed

Nézz rám,

Ne rejtőzz!

Szemeid látni akarom,

Szívemen, lelkemen át,

Öröm markában tartani,

Csak nézz,

Nézz rám!

Elfutni se akarj!

Ha hiányzom,

A szíved fájjon,

Szeress... ölelj

Ahogy csak tudsz

Roppantsd szét testemet

Szoríts magadhoz

Ne kímélj!... érezzelek,

Nézz a szemembe!

Testem érted eped

Tudnod kell

Nagyon szeretlek!

Tatiosz: Menny és pokol

A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mind- kettőből kijutott, hisz a földön élsz, mennyek és pokol között. A sors kettős játékot űz veled: ne várj tőle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki szemed, tárd ki szíved: ami látható és érezhető, a tied, ha észreveszed... Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy, hogy jutalmad méltó legyen az emberhez.

"Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét. "

"A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad. Gazdagabbá nem teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki nem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedtnek, világosság a szomorkodónak. És a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, csak önként lehet adni!"

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,

s soha nem figyelek, mikor hova lépek,

ő pedig csak csendben messze elrepül,

s néha néha a távolban újra előkerül

tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,

de az évek során egyre lassabban haladok,

a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,

én pedig csak futok..futok az álmaim után..."

A jó barát olyan valaki akivel együtt semmi különösel nem lesz az ember, aztán rájön, hogy a ˝semmi különös˝ nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz- Ő a most és mindörökké jó barát...

" Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat- maga az élet.

A pillanat hozza a legnagyobb örömet és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat.

Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet, a fájdalom pillanatai megerősítenek.

A szerelem pillanatai a legédesebbek, a szakításé a legkeserűbbek. . .

de soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot a legédesebb pillanatnak köszönheted!"

Lesznai Anna: Mért oly hosszú ...

Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig

Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!

Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva

Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!-

Életemnek fáját erősen rázzátok

Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok -

És mint dió burka - ha hull napos ágról

Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól!

Törjétek fel zárát az "én" "álmodásnak"

Hogy elepedt lelkem odaadhassam másnak -

Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem

Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem -

Ki valóra váltja - megitatja vérrel

s megeteti könnyes szerelem kenyérrel!

ADY ENDRE: AKKOR SINCSEN VÉGE

Te vagy ma mámnak legjobb kedve

És olyan gazdag ez a ma,

Hogy, ha egy életet akarsz,

Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,

Láthatsz ezer kirakatot,

Neked én vagyok egyedül

Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan

És hogyha nincsen örömöd

És hogyha nem érted a mát,

Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüsége

És a ma öröme telít

És hogyha véget mondanál,

Hát - akkor sincsen vége.

Octavio Paz

Két test

Két test egymás mellett

két hullám néha-néha,

és tengerük az éjjel.

Két test egymás mellett

két szikla néha-néha,

sivataguk az éjjel.

Két test egymás mellett

két gyökér néha-néha,

az éjbe gyökerezve.

Két test egymás mellett

két penge néha-néha,

és villámuk az éjjel.

Két test egymás mellett

két csillag, lefelé

hullva egy üres égen.

(Rónay György fordítása)

Félelem

Tudod, mikor a csillagok és a fényes hold

ott fenn az égen egymásközt beszélik meg,

hogy itt a földön két embert, gúzsba tart a félelem.

Félelem, ha ránk telepszik, mit szól majd a külvilág,

érzésekkel hadakozva, mindig egymásra gondolva,

vajon nyerhetünk csatát?

Én is félek önmagamtól, mint nappal az éjszakától,

vagy a hó az olvadástól,

de tudom, ha erős leszek, csak nyerhetek.

Az ember az észnek parancsolhat, uralkodhat test felett,

de a szívnek, érzéseknek nem lehet. -

mint gejzír a föld mélyéről forróságként tőr elő.

Mertél volna lépést tenni, hozzám közelebb kerülni,

s nem félni a boldogságot,

hisz szemem csak látni vágyott.

Félned kell a félelmedet, élni kell az életedet,

mert az évek elrohannak, s mi marad,

csak a kétség, miért nem voltam bátrabb.

Garai Katalin

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."/Márai Sándor/

Nanna Sirama Fenix : Egy érzés megkésett leírása

Ahogy dobog szíved,

Dobog az enyém is;

Ahogy ölel karod,

Ölel az enyém is.

Ugyanúgy lélegzünk:

Ki s be, ki s be;

Ugyanúgy mozog mellkasunk:

fel s le, fel s le.

Ugyanaz a varázslat ér,

Nem törjük meg.

Egy érzés szívedben helyet kér...

Szeretlek!

Andonika : A két szemed örvény

A két szemed örvény,

Sodródom fényén

A csóktól a vágyig

Hol semmi se számít

Csak tested s a vágyam,

Hogy magamba zárjam,

Hogy szorosan ölelj

És sose engedj el!

A két szemed örvény

És ott van a mélyén,

Hogy szeretsz, hogy féltesz,

És mindig megértesz.

Így ne várd a szótól,

Csak érezd a csókból:

A szívemben hordlak,

Az egyetlenem vagy.

És jöhetnek gondok,

Vagy kislányos álmok

A szívem legmélyén

Tudom már rég én:

Bárhogy is tagadom

Már hozzád tartozom.

Ez gyönyörű törvény,

S a két szemed örvény.

Octavio Paz: Irkafirka

Egy széndarabbal

Törött krétámmal és piros ceruzámmal

Rajzolni a neved

A szád nevét

Lábad jelét

A senki falára

A tiltott kapukra

Addig vésni a tested nevét

Amíg a késem élén

Kiserked a vér

És a kő felkiált

És a fal lélegezni kezd mint a tüdő

"Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer apró csillámló homok-szemcsébõl, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti. És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az õ oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homok-szemcsébõl és a homokszemcséket köddel kötötte össze." (Wass Albert)

"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez."

"Sem a test, sem pedig a hangulat nem lehet úrrá felettünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a test tartozik hozzánk, nem mi a testünkhöz."

"Naponta tisztázd magadban, mit akarsz kapni az élettől. Gondolj rá úgy, mintha máris a tiéd lenne."

"Ha fát ültettél, türelemre van szükség. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere."

"Cselekedj a természet rendje szerint, sose erőszakold a dolgokat,ne keresd a túlzott élvezeteket,lásd meg a nagyot a kicsinyben,lásd meg a sokat a kevésben,a rosszat is jóval viszonozd."

"Csupán egy apró változás ma, és egészen mássá lesz a holnap. Aki a rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában. A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték."

"A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.Mert a szeretetnek elég a szeretet."

"Bármennyire méltóak és érdemesek is lennénk rá, csak akkor lesz szebb az életünk, ha képesek vagyunk a képzeletünkben kialakítani, és hagyjuk megvalósulni."

"Csak az tud élni, ki mindig nevet,

Kiből kicsordul minden szeretet

Kinek lelke élettől vidám,

himnuszt zeng az ég hajnalán.

Ki minden könnyből virágot szakaszt,

Minden sziklából szivárványt fakaszt.

Az élet útján győztesen robog,

Csak az tud élni:

KI MINDIG MOSOLYOG"

(ismeretlen szerző)

" Te légy az őrzőm,

Te légy a kincsem,

Te légy a csendem,

szó ami nincsen.

Te légy a párom,

álmodd az álmom,

Te vezess által

az égi varázson.

Szóljon a hangod,

törjed a csendem,

vesszen az éjjel

szürke szívemben.

Csengjen az ének,

járjad a táncod,

lelkembe oltva

égjen a lángod."

(egolion- ismeretlen)

Az élet ajándék.

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót,

gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.

Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt,

gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.

Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre,

gondolj azokra,akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.

Ma, mielőtt panaszkodsz az életre,

gondolj azokra, akik túl hamarmentek el a másvilágra.

Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned,

gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.

És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra,

gondolj azokra amunkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.

És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek,

mosolyogj egyetés gondolj arra,

hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

Váci Mihály - Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,

szótlan szemembe nézz,

mosolyogj szomorún:-

Semmi az egész!

Semmi az egész .

Minden volt - ennyi lett!

Vezess már haza engem.

Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,

ha erősek leszünk,

amit remélni kellene-

arra emlékezünk.

Károlyi Amy - Gyengéd

Akár ha állatra nézne,

a szeretet oly hirtelen,

a gyöngéd gyöngeség,

amikor megjelen.

A simításra lassan meginduló kéz,

szeretni olyan könnyű,

szeretni nehéz.

Tudja, hogy terhet vállal,

ólom-nehezet,

mi mindent bír

a gyöngéd- erős szeretet.

B. Radó Lili - Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,

emlék akarok lenni, mely sajog,

mert nem lehettem eleven valóság.

Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,

hogy ne én jussak róla az eszedbe,

akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,

és minden szó, mely kimondatlan maradt.

Nem láthatsz tengert s arany sugarat,

mely nem a szemem lesz,s a mosolygásom

s hiába hunyod be szemed,hogy ne lásson,

mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyata,

a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,

a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,

minden asszonykéz, minden férfivállon,

s az asszonyod, ha karodba veszed:

mert sohse voltam eleven valóság,

mindenütt, mindig, minden én leszek.

Megbabonáztál

Barátkozom veled gondolatban,

Milyen lehet a karodban?

Hogyan csókol a szád,

Mikor éget a vágy.

Hogy simulsz hozzám csendesen,

Súgod fülembe: Kedvesem..

Kócolod hajam, ölelsz magadhoz,

Csókokat kapsz, minden szavadhoz.

Megbabonáztál csillogó szemeddel

Csak még egy kicsit, az álmomat

Ne vedd el!

(Sz.E.)

Csillog a szemed..

Csillog a szemed kedves

Az éjszaka, Mennyei ígéret lesz.

Pillantásod égeti bőröm
Ha sokáig nézel,

Megperzselődöm.

Ajkad forrón leheli csókod,

Megbabonázva, karodba omlok.

Ölelésed borzongás, őrült kéjek,

És ez már nem csak ígéret!

Beteljesült álom, szeretni téged.

(Sz.E.)

Fogd a kezem… és legyél velem

a hideg télben, a forró nyárban,

legyél velem, ha tombol a vihar,

és reszket, remeg a lábam,

legyél velem, ha tele a lelkünk,

üdvöt, csókot csak egymás ajkáról nyerjünk…

legyél velem, ha elesnék a sáros utca porba,

borulj rám, segíts, átölelve,

belém karolva…legyél velem és szeress…

hogy könnyeim csak öröm

és ne bánat könny legyen,

csak ölelj és csókolj, hogy

minden álmom valóság legyen…

csak gyere és fogd szorosan két kezem,

s töröljünk el minden bánatot,

csak együtt élvezzük e nyüzsgő

csodás világot,csak együtt kacagjunk,

nevessünk,s ha majd eljön az idő…

majd akkor végső búcsút intve

halljunk meg együtt,csak egymást Istenítve…

mert hiába bűn és szenny az élet…

a mi szívünk mindig hófehér lesz!

(Vira)

Anita Scythe - Út

Elindultam az úton.

Kicsit tán egyedül,

Mint mikor éj csendjébe

Lágy szellő hegedül.

És mosolyogtam a napra,

Csillagos könnyem hullott éjjel,

Akár maró kínnal vertek,

Akár elemésztő kéjjel.

És hiába csapódott hozzám

Percnyi időkre egy-egy társ,

Viharos estéken mégis

Magányt talált a villámlás.

És hosszú utak után most

A te mosolyoddal ébredek,

Erős vállad a támaszom,

S ha tudlak, én is védelek.

És látom már végét az útnak,

S te, ki mellém szegődtél, édesem,

Hozzám tartozol, mint mához a holnap,

Mint testhez a szív; lüktetve, véresen

"A szív az egy kő

A szív az egy kő,

Egy kő, mi mozog,

S szerelmes akkor vagy,

Ha e követ eldobod.

A szív az egy kő,

Egy kő, mi kemény,

Egy másik kőhöz repíti

A csúf, vak remény.

A szív az egy kő,

Egy kő, mi tömör,

S egy tömörebb kőtől

Ez a kő összetör.

A szív az egy kő,

Egy kő, mi szeret,

S ha már összetört,

Újra dobni nem lehet."

TOLNAY ANDRÁS

LENNÉL-E MENEDÉKEM

Lennél-e menedékem,

Ha teljesen eláztat az eső

Lennél-e menedékem

Ha nem is próbálnék erősnek látszani

Megsimogatnál akkor is,

Ha mocsárba merültem előtted

Lennél-e menedékem

Ha siralmas kiszolgáltatottságom

Egyetlen érintésért könyörögne

Megvigasztalsz akkor is, ha majd

Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba

Lennél-e a menedékem,

Akkor, mikor magam elől menekülök ...

talán pont hozzád...